Húgyúti problémákra: vörös áfonya

A vörös áfonya hegyvidéki faj, az erdei fenyvesek jellegzetes örökzöld törpecserjéje, népies nevén: havasi meggy, kövi málna. A nagytermésű vörös áfonya vagy tőzegáfonya elsősorban Észak-Amerikában őshonos, Magyarországon a Zempléni-hegységben, a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben él. Alacsony növésű, fásodó szárú kúszónövény, kicsi, ovális levelekkel. A termésérés időszaka augusztustól szeptember végéig tart. 

A növény termései piros színűek, kerekdedek, és jóval nagyobbak, mint a nálunk elterjedtebb rokona, a fekete áfonya.Fekete társához hasonlóan a vörös áfonya is felhasználható közvetlenül gyümölcsként: fanyar ízű lekvár főzhető belőle, mártásként pedig vadhúsokhoz kiváló. Igazi értékét azonban

Sejtvédő antioxidánsok

A vörös áfonya igen gazdag antioxidánsokban, melyek védik szervezetünket a káros oxidációs folyamatoktól, óvják testünket az öregedéstől. Az antioxidánsokkal megelőzhetők az olyan krónikus betegségek, mint az érelmeszesedés, a koleszterin-lerakódás, a szívinfarktus, a bőrproblémák, a daganat, és a memóriazavar. 
Az antioxidáns hatású bioaktív anyagok hatástalanítják a szabad gyököket, így korlátozzák a szervezetben a fertőzések és a gyulladásos folyamatok kialakulását. Azzal, hogy megvédik a szervezetet a káros molekuláktól, növelik az immunrendszer ellenállóképességét. 
A gyümölcs az antioxidánsok mellett sokféle ásványi anyagot, például nátriumot, foszfort, káliumot, kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, cinket és ként is tartalmaz, valamint kitűnő A-, B-, és C-vitamin-forrás.

Vese- és hólyagvédelem

Már nagyanyáink is kedvelték a vörös áfonyát egyedülálló gyógyhatása miatt. A leveléből készült teát, valamint a bogyó levét egyaránt használták felfázás és gyulladások megelőzésére, kúrálására. A vörös áfonya a népgyógyászati tapasztalatok és az újabb kutatási eredmények alapján is eredményesen alkalmazható húgyúti megbetegedések, fertőzések kezelésére, ugyanis olyan anyagot tartalmaz, amely képes meggátolni az E. coli baktérium megtelepedését a hólyag falán, illetve a húgycsövön. Emellett a vörös áfonya a vesekő és a húgyhólyagban előforduló homok kialakulásának megelőzésére is alkalmazható. A vörösáfonya megakadályozza, hogy a baktérium hozzátapadjon a hólyag falát borító hámsejtekhez, ez pedig radikálisan lecsökkenti a baktériumok megbetegítőképességét. A gyümölcsben megtalálható proanthocyanidok vizsgálatánál sikerült kimutatni ezt a tapadásgátló funkciót. A baktériumok megtapadását akadályozó hatóanyag egyébként a fogíny különféle fertőzései és a gyomorfekély, gyomorfertőzések kialakulása esetében is hatásos.

Egy kutatás során, melyben olyan 18 és 45 év közötti nők vettek részt, akik visszatérő húgyúti fertőzésekre panaszkodtak, bebizonyosodott, hogy a kapszula formájában szedett vörösáfonya-koncentrátum (400 mg naponta kétszer) három hónapig tartó szedésével a húgyúti fertőzés kiújulása látványosabban lecsökkent, mint a placebóval kezelt betegeknél. További kísérletek arra utalnak, hogy a vörös áfonya segíthet hólyagplasztikázott vagy vizeletpangással küzdő betegeknek nyálka- és gennymentessé tenni vizeletüket.

Alkalmazása

A vörös áfonya koncentrátumának nem jegyezték le mellékhatását, és káros kölcsönhatása sem ismert, még terhesség és szoptatás alatt sem. Egy vizsgálat szerint azonban a vörös áfonya szedése során 43%-kal nőtt az oxalátkiválasztás a vizeletbe, ami arra utalhat, hogy a vörös áfonya nagy adagban történő hosszú távú fogyasztása megnövelheti a vesekő kialakulásának veszélyét. Ugyanez a vizsgálat azonban azt is kiderítette, hogy egyidejűleg fokozódott a vizelettel történő magnézium- és káliumkiválasztás is, ez a két anyag pedig gátolja a kőképződést. Amíg nem gyűlik össze elegendő ismeret a vörös áfonyáról, hosszabb távú (pl. egy hétnél tovább tartó), nagyobb adagban történő alkalmazása nem ajánlott azoknál a betegeknél, akiknél, vagy akik családjánál visszatérő probléma a vesekő.

Kiknek ajánlott?

Elsősorban azoknak, akik 
• Gyakori húgyúti fertőzésben szenvednek vagy arra különösen fogékonyak (cukorbetegek, rendszeresen úszók, vesebetegek) 
• Vesekőképződésre hajlamosak 
• Vesehomokjuk van 
• Vizeletpangás áll fenn náluk: pl. prosztata-megnagyobbodáskor, hegesedés vagy daganat miatti vizeletelfolyási akadályoknál
• Érbetegségekre való hajlamuk van (magas vércukor, zsíranyagcsere-zavarok, elhízás), vagy már kialakult náluk az érelmeszesedés 
• Magas a vérnyomásuk